A barátságról

 2010.09.14. 21:52

„Goethe mondja, hogy nem elég, ha az ember barátjáért életét hajlandó feláldozni – meggyőződését is meg kell tagadni érte.”

Hamvas Béla így ír a barátságról:

A barátság az egzisztencián nő és van és él és múlik. A barátság köre nem az életé, hanem a lété. A baráti kézfogás a magasabb világban való találkozás jele ... A barátságnak három kizáró oka van: a hiúság, a gőg és az irónia.

Nos drága barátom, te ki a Csíki-havasok közé beékelődő Csíki-medence középső részén az Olt folyó teraszain és a Somlyó-patak kavicsos hordalékkúpjainak a peremén, jöttél a világra, mely város  Szereda és Martonfalvából alakult,  illenék megállnod egy pillanatra, és elgondolkodnod az utóbbi évek történésein.

Nem ártana, ha vállad fölött visszatekintenél az elmúlt időkre, mert akkor talán meglátnád azt, amit most nem látsz, mert elborítja szemedet az önzés homálya.

Ha tiszta tekintettel néznél körbe, látnád, hogy emberek, kik naponta szembemosolyognak veled, tehetségtelenségükben aljas terveket szövögetnek saját boldogulásuk érdekében, feledve azt, hogy az élet társasjáték.

Ha leráznád szemedről az elégedetlenség az irigység és a düh fátyolát, (bárki mondja ne hidd el, a Visine erre nem jó) észrevennéd, hogy egy présházba vagy bejáratos, hol a gerincek roppannak, idegszálak szakadnak, szemek vakulnak.

Ha fűfüggöny burkodból kilépnél, megszűnne lelkedben a félelem, a szorongás, a depresszió, az ingerültség, a zavartság, a pánik, az érzékcsalódás, a tájékozódási zavar, a paranoid téveszmék, a mentális zavar.

Ha fűfüggöny burkodból mögül kitekintenél, meglátnád azt a vegykonyhát is, ahol emberek agyát lúgozzák ki, hogy elfeledjék ami volt, hogy arra se emlékezzenek ami van, és ne tudjanak beleszólni abba , hogy mi lesz.

Ha fülelnél, és nem lapulnál, sokkmindent látnál és hallanál, ami nem úgy van, ahogy most hallod és látod.

Valahol hallottam, hogy a barátság nem jogcím arra, hogy jellemhibáinkat feltétlenül és kötelességszerűen megbocsássuk egymásnak, hogy a barátság oka egyedül a barátság maga. Talán, közhelyes de én hiszek ezekben a mondatokban. Ahogy hittem abban is, hogy a barátnak kötelessége, hogy a tivornyák utáni hányásból kihalássza a barátját.

Én még emlékszem arra mikor, egy hatalmas házban laktál, és Erdély legnagyobb főgecijének dolgoztál, ki emberek életét tette tönkre. Ez volt az az idő, amikor nem volt szükséged a barátaidra és elhitetted magaddal, hogy jól érzed magad a főgecivel és a bandájával, mert dőlt a lé és sok volt a pálinka.

Emlékszem meglátogattalak. Halat ettünk. Nagyon hideg volt! Vacsora alatt az okozott örömet neked, hogy percenként megalázhatsz és sértegethetsz. De nem kellet sokáig tűrnöm, mert hamar kómába estél. (Annak ellenére, hogy sokat ittál, sose bírtad. Mindig kiütötted magad.)

A sértegetések és alázások ellenére nem hagytalak magadra, éveken keresztül látogattalak,(te egyszer sem) mert láttam, hogy szenvedsz, és segítségre van szükséged. Láttam, hogy az egyetlen kapaszkodó én vagyok, hogy én lehetek az, aki alkoholizmusodból kigyógyít, hogy én lehetek az, aki a magad által teremtett hazugságvilágból kirángathat.

Jól láttam! Hosszú évekig tartó alkoholmámorodból, egy pillanatig kijózanodva, gyalog vágtál neki az útnak(nem csillag ösvényen), dalos madárkáddal, kinek zengő hangja az égig csengett. Nekivágtál a semminek, pénz nélkül, hogy majd nagyon sok pénzt verj el, magad mögött hagyva, a 46°21’ északi szélességet, és 25°48’ keleti hosszúságot, borvizet, rothadó gyümölcsöket, turulmadaras eszméket, fenyőerdőket, anyádat, apádat, rokonaidat, ismerőseidet, a főgecit, és váratlanul, bejelentés nélkül, megérkeztél a Fundoklia völgybe.

A találkozás ünnepe után, a töménytelen mennyiségű alkoholtól megrészegülve, majd kijózanodva, kiderült: a barátod nem én vagyok.

Én hiába vagyok a barátod, mert nekem a barátod sem a barátom.

Kalliklész azt mondja:

Egy férfihoz nem illik a más jogtalan cselekedeteit eltűrni, ez csak a rabszolgának való, akinek jobb meghalni, mint élni, mert ha igazságtalanul megtámadják, s lábbal tiporják, nem tud segíteni sem magán, sem máson, aki a szívéhez közel áll.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://katai.blog.hu/api/trackback/id/tr642296854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.