Annak ellenére, hogy a magyar – román kapcsolatok terén politikai szempontból még mindig sok a megoldatlan, elhallgatott probléma mára több mint 9800 magyar tőkerészesedésű vegyes vállalat működik Romániában.

A számok azt mutatják, hogy mindkét irányból igen nagy az érdeklődés a gazdasági kapcsolatok fejlesztése iránt. A magánszférában az erdélyi magyarság bizonyos lépéselőnyhöz jutott, hiszen nagy része ismeri a magyarországi helyzetet és modelleket, sokakat rokoni, baráti kapcsolatok kötnek Magyarországhoz, amelyeket sikerrel kamatoztatnak az üzleti életben.

Ennek köszönhetően a vállalkozásokra, kezdeményezésekre fogékony réteg körükben lényegesen korábban jelent meg, és hatékonyabban kezdett működni, mint a román lakosság körében. Az említett okokból a romániai magyarság számára létfontosságú a magánvállalkozásokban való részvétel. Ez az a terület, ahol a legkevesebb intézményes akadályba ütközik a magyar vállalkozó, ahol - mind a szolgáltatásban, mind a termelésben - igen könnyen találhatók jól jövedelmező, jelenleg is ellátatlan területek de ezen területek felfedezéséhez, szükséges tanulmányozni a Romániáról és Magyarországról elérhető információkat hiszen a földrajzi közelség nem jelenti a kultúrák és a szokások azonosságát.

 Románia első egyesítése 1600-1601 fordulóján a románok (vlahok) vajdája, Vitéz Mihály (Mihai Viteazu) elfoglalta Erdélyt, és mindhárom fejedelemséget, Moldvát, Havasalföldet és Erdélyt is uralma alatt egyesítette. Ez azonban mindössze pár hónapos uralkodást jelentett, de ez elegendő volt ahhoz, hogy az utókór az erdélyi városok többségében kevésbé jól sikerült Vitéz Mihály szobrokat helyezzen el, ezzel hódolva a Nagy Vezér emlékének.

Az újraegyesítés 1918. december elsején következett be, és ez a nap lett a románság legnagyobb nemzeti ünnepe, a román-magyar viszony legneuralgikusabb eseménye.

Romániában a hivatalos nyelv a román, mely nyelv kialakulását a román kontinuitás elméletét valló nyelvészek szerint i.e. 229-re teszik, de az első fennmaradt román szöveg, egy kereskedő tollából fogant levél, ami 1852-ben íródott cirill betűkkel Brassó polgármesteréhez.

Romániában a beszélt idegen nyelvek közül a legelterjedtebb a francia, mivel a diktatúra éveiben szoros kulturális és gazdasági kapcsolatot ápolt a két ország, ezért az iskolában fő idegen nyelvként oktatták a francia nyelvet. Ma már a legfontosabb idegen nyelv az angol, a németet kevesen beszélik.

A román emberek büszkék rugalmasságukra, nyelvtudásukra, lendületességükre, bíznak magukban és az ország ütemes fejlődésében.

A 22 millió lakos nagy része szegény és életfeltételei messze elmaradnak a Nyugat Európában szokásostól. Az üzletekben ugyanazok a termékek megtalálhatók, mint Európában bárhol, de sokan az alapélelmiszereket is alig tudják megvenni maguknak.

Hatalmas méreteket ölt a fiatalkorú bűnözés, a korrupció és a feketegazdaságban való tevékenykedés.

A románok közt nagyon nagy az összetartás egymást nagyon segítik. Szeretnek kiadósakat enni, mulatni. Kedvenc italuk a tuika (gyenge gyümölcspálinka), szeretik a jó bort és a szép nőket.

A nőkről általában rossz a férfiak véleménye, nem kezelik egyenlő partnerként, elvárják, hogy a nyolc órás munka után háztartást vezessenek, és gyereket neveljenek. A férfiakkal szembeni elvárás a szocializmus bukása utáni időszakban változott, de ezt nagyrészük figyelmen kívül hagyja, talán ennek tulajdonítható a válások magas száma.

Jelentős szerepe van a családokban az autónak, a háznak, a mobiltelefonnak.

Romániában is megtalálhatók a nagy divatcégek üzletei, de az öltözködésben inkább az olcsóbb ruhaneműket részesítik előnybe. Szeretik a feltűnést keltő bőr és műszálas holmikat, amit általában feketén a piacokról szereznek be.

Románia egyes részein jelentős magyar etnikum él. A magyarok és románok közti viszony nem kielégítő, olykor feszült.

Számottevő még a roma kissebség. Egyes felmérések szerint egymillióra becsülik a populációt. A cigányság helyzete Romániában riasztó, életszínvonal tekintetében hatalmas a különbség a romák és a többségi lakósok közt.

E két számottevő etnikumon kívül Románia területén még élnek szászok, görögök, makedónok.

A múltbéli iparfejlesztés eredményeként a környezet súlyosan károsodott, és sajnos ma is fellelhető néhány üzem mely veszélyt jelent a környezetre.

Romániában a hatalom és a tekintély fontos tényező a mindennapi életben. Az együttdolgozó emberek általában beosztásuk alapján értékelik egymást, legtöbbször figyelmen kívül hagyva a szakmai és emberi tulajdonságokat.

A munkavállalók általában félnek az igazgatótól, akit egyébként ritkán látnak, de a szelleme számukra mindig jelen van.

Az alkalmazottak versengnek az igazgató kegyeiért, ezért cselekedeteiket, döntéseiket igyekeznek úgy alakítani, hogy az az igazgatónak tetsző legyen.

Egy román cégvezető, vendégeivel általában kedves és szívélyes, alkalmazottaival viszont hűvös és kimért. Jellemzően román szokás, hogy az egyszerű alkalmazott köszönését a „főnök” nem fogadja.

Egy román cégnél nagyon fontosak a rangok, titulusok. Mivel a korrupció és a feketegazdaság nagymértékben uralja a román piacot, ezért a politikai kapcsolatoknak nagy jelentősége van.

Az alkalmazottak általában rettegnek az újtól, a változástól. A szabályokat, rendelkezéseket eltérően értelmezik, éppen mikor mi előnyösebb. A határidőket igyekeznek minél későbbi időpontra tenni, mert félnek attól, hogy a munka nem készül el, és a mindenható főnök elbocsátja.

A román munkavállalók nagy általánosságban nem törekednek a tökéletes munkára, legtöbbször csak a fennálló problémát igyekeznek elhárítani, általában utolsó pillanatban végzik el a rájuk bízott munkát.

A románok magukat nagyra becsülik, erényeiket gyakran hangoztatják, bizalmatlanul kezelik az idegent, a magyarokkal szemben ez a bizalmatlanság erősebb. Hajlamosak a tények ismeretének hiányában döntéseket hozni és ítélkezni.

A Magyarok a kilencedik század második felében telepedtek le a kárpát medencében. Államalapítójuk Szent István 1000- ben királlyá koronáztatta magát. István uralkodása alatt, a hatalom alapja a földbirtok volt, ekkor alakul ki a királyi vármegye szervezete, a királyi udvarból, mint központból irányított közigazgatás hierarchiája.

Elindul a papképzés, ekkor honosodik meg a szerzetesség, bencés apátságok alakulnak. Az egyház gazdasági hátterét István, hatalmas birtokállományokkal és a lakosságra rótt egyházi tizedszolgáltatási kötelezettség elrendelésével teremtette meg.

A magyarok első királya az új rendet és szervezetet törvényekkel is igyekezett megerősíteni.

Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar.

A nyelvtudomány nyelvünk történetét különböző szakaszokra osztotta.

Az ősmagyar korra mely az ugor nyelvközösség felbomlásától a honfoglalásig tartott. Ebből a korból nincsenek írásos emlékek, csupán a rokon nyelvek történetéből lehet következtetni a nyelv akkori állapotára.

 Az ómagyar korra, ami a honfoglalástól a mohácsi csatáig (1526) tartott, ahonnan az első latin betűs írásos emlékeink származnak.

A középmagyar korra, ami a mohácsi csatavesztéstől (1526) a felvilágosodás koráig (1772) tartott. Ebben a korban kialakul a magyar nyelvű irodalom, ekkor születik meg az Új Testamentum fordítása (1541) és az első teljes Biblia fordítása (1590). Ebben a korszakban alakul ki a magázó forma.

Az utolsó korszak az újmagyar kor mely 1772-től kezdőn napjainkig tart, hisz szókincsünk napjainkban is állandóan változik, egyre több idegen és tükörszó kerül nyelvünkbe.

A magyarok idegennyelvtudása, a felmérések (Eurosat) szerint a legrosszabb az unióban. A lakóság 75% egyáltalán nem beszél idegen nyelvet. A nyelvészek ezt a jelenséget Magyarország nyelvi elszigeteltségével magyarázzák.

Beszélt idegen nyelvek: angol, német, az orosz nyelvet ma már nagyon kevesen beszélik.

A magyar emberek büszkék a történelmükre, a magyar tudósok felfedezéseire, a sportolók teljesítményére és az egykori aranycsapatra.

Szeretik a jó borokat, a zenét és a tv-ben futó show-kat, sorozatokat.

Öltözködésük általában ízléses, vendégszeretetük messze földön híres, a vendég kívánságát leseik és finomabbnál finomabb ételekkel traktálják őket.

A köszönési formák tiszteletet, jó kívánságokat fejeznek ki. A városokban egyre elterjedtebb a tegezés, ami a nyugati munkastílus elterjedésének köszönhető, faluhelyen inkább a magázódás érvényesül, ahol általában mindenki ismer mindenkit és mindenki köszön mindenkinek, az „újonnan jött idegent” kitárgyalják.

A pénzhajhászás a kapitalizmus az elidegenedéshez vezetett, ezért manapság baráti, avagy szűkebb családi körök találkoznak, ellenben a lakodalmakon még ma is, részt vesznek a távolabbi rokonok, ismerősök is. Vidéken az ifjú pár jó néven veszi, ha értelmetlen ajándékok helyett pénzzel, ajándékozzák meg őket.

A házasság imázsa egyre romlik, a születési szám nagyon alacsony, a bevándorlók száma növekszik.

A nők megítélése pozitív, az anyát a nemzet és a család összetartójának tekintik.

A magyarok borivó nemzetnek tartják magukat, nemzeti italuk mégis a pálinka, de napjainkban a sört fogyasztják a legtöbben.

A magyar emberek szeretik a jó autókat, az utazást, a külföldi nyaralást.

Az etnikai kisebbségek közül a cigányság rossz helyzetben van.

Napjainkban, regénybe illő romagyilkosságok történnek, és egyre gyakoribbak az antiszemita, rasszista megnyilvánulások.

 

Romániában a hatalom és a tekintély fontos tényező a mindennapi életben. Az együttdolgozó emberek általában beosztásuk alapján értékelik egymást, legtöbbször figyelmen kívül hagyva a szakmai és emberi tulajdonságokat.

A munkavállalók általában félnek az igazgatótól, akit egyébként ritkán látnak, de a szelleme számukra mindig jelen van.

Az alkalmazottak versengnek az igazgató kegyeiért, ezért cselekedeteiket, döntéseiket igyekeznek úgy alakítani, hogy az az igazgatónak tetsző legyen.

Egy román cégvezető, vendégeivel általában kedves és szívélyes, alkalmazottaival viszont hűvös és kimért. Jellemzően román szokás, hogy az egyszerű alkalmazott köszönését a „főnök” nem fogadja.

Egy román cégnél nagyon fontosak a rangok, titulusok. Mivel a korrupció és a feketegazdaság nagymértékben uralja a román piacot, ezért a kapcsolatok uralkodnak a feladatok felett.

Az alkalmazottak általában rettegnek az újtól, a változástól. A szabályokat, rendelkezéseket eltérően értelmezik éppen mikor mi előnyösebb. A határidőket, igyekeznek minél későbbi időpontra tenni, mert félnek attól, hogy a munka nem készül el, és a mindenható főnök elbocsátja.

A román munkavállalók nagy általánosságban nem törekednek a tökéletes munkára, legtöbbször csak a fennálló problémát igyekeznek elhárítani, általában utolsó pillanatban végzik el a rájuk bízott munkát.

A románok magukat nagyra becsülik erényeiket, gyakran hangoztatják, bizalmatlanul kezelik az idegent, a magyarokkal szemben ez a bizalmatlanság erősebb. Hajlamosak a tények ismeretének hiányában döntéseket hozni és ítélkezni.

 

A magyar munkavállalók általában a könnyebb megoldásokat választják, kiskapukat keresnek, ügyeskednek. Munkájukkal nem azonosulnak egyetlen motiváció a pénz, nehezen vagy sehogy sem vállalnak felelősséget munkájukért, a hibákért másokat okolnak, és konfliktuskerülők.

Hiányzik az egész munkafolyamatot átlátó, komplex szemlélet, és nem jó csapatjátékosok. Hajlamosak az állandó panaszkodásra, és rugalmatlanok. A magyar dolgozóra nem jellemző a hosszú távú gondolkodás, lojalitásuk a céghez jövedelemfüggő.

A magyar vezetők passzívak, nem szeretik az egyenes beszédet és kommunikációs problémákkal küszködnek.

A megbeszélések, értekezések után gyakori a folyosói négyszemközti egyeztetés, a szakmai viták után az esti sörözés. Egy munkafolyamatban általában a határidő közeledtével húznak bele.

A főnökök szeretik azt gondolni magukról, hogy ők már felzárkóztak a nemzetközi elvárásokhoz. Az egzisztenciális különbségek nagyon nagyok a főnökök és beosztottaik között.

A parkolókban külön hely van fenntartva az igazgatóknak és menedzsereknek.

Az igazgatók irodájában általában csak a titkárnő irodáján keresztül lehet bejutni.

A magyarok általában kerülik a bizonytalan helyzeteket, szorongnak a váratlan eseményektől, frusztrálttá vállnak, ha nagyfokú változásokkal találják szembe magukat. Nagy valószínűséggel a magyarok messze híres pesszimizmusa a hírhedt alkoholizmusa a magas öngyilkosságok száma, magyarázat lehet a bizonytalanság kerülési hajlamra.

A magyarok embertársaikat inkább rossznak ítélik, meg mint jónak, bizalmatlanok és azt keresik, hogy egy ügy mögött kinek mi az érdeke, hátsó szándéka.

Véleményem szerint a két ország szervezeti kultúrájában a különbségek mellett több hasonló elemet találunk, amit az elmúlt negyven év, hasonló szociológiai, politikai és gazdasági mechanizmusával hozható összefüggésbe.

Jelenleg Magyarország és Románia stratégiai partnerek az Európai Unióban, s kultúráink inkább összekötnek, semmint szétválasztanak bennünket, s erre legjobb bizonyíték a sok-sok, együttműködésben kiaknázható párhuzamosság. 


Felhasznált irodalom

     1. Falkné dr. Bánó Klára, Kultúraközi kommunikáció, Püski Kiadó 2001

2.     Halasi Judit, Interkulturális kommunikáció, Scolar, 2004

3.     Rónai Andrá, Térképezett történelem, Püski Kiadó 1993

4.     Beke György, Atlantisz Harangoz, Szenci Molnár Társaság, 1993

5.     ISS –IBM A magyar munkaerő globális környezetben, Kutatás 2009

6.     Bariska István Mihály, Közép-Európa hosszú árnyéka www.ises.h (2007)

7.     Miszlivetz Ferenc, Mi lett veled Magyarország www.ises.hu (2007)

8.     Hofstede Geert, Managementul structurilor multiculturale, Editura

Economică, Bucureşti 1996

9. Helena, Cornelius, Shoshana, Ştiinţa rezolvării conflictelor, Editura

    Ştiinţifică şi Tehnică, Bucureşti 1996

   10.  Lehet-, nem lehet (Kisebbségi létértelmezések), Mentor 1995

 MÜTF.  2009

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://katai.blog.hu/api/trackback/id/tr183393898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.