Az irodalomban nincs Trianon

 2013.05.12. 11:19
erdelyi irodalom01
Honlapunkon már korábban olvashattak arról a fiatalemberről, aki nemcsak színész, hanem főszerkesztő, előadó, énekes, és, mint kiderült, otthonosan mozog az irodalomban is.

katai kep karacsfalva
Kátai István erdélyi származású színművészről beszélünk, aki a héten Kárpátalja több magyar tannyelvű iskolájában tartott előadást, mely rendhagyó módon nyújtott betekintést az erdélyi magyar irodalom történetébe Trianontól egészen napjainkig.

Több volt ez, mint irodalom- vagy történelemóra, hiszen a művész jóvoltából újraélhettük a két világháború közötti, majd a végleges elszakadás tragédiáját, a korabeli írók és költők egyéni és közös küzdelmét az irodalom és a magyarság fennmaradásáért. Mindezt olyan neves személyiségek életén keresztül mutatta be Kátai István – zene, költészet és képek segítségével –, mint az egykori Erdélyi Helikon írói közösséget megalapító Kemény János író és mecénás, Kós Károly építész, Bánffy Miklós író.

A második világháborús világégést követően újabb mélypontja következett az erdélyi magyarság életének. De még ebben a mostoha időben is voltak olyan nagyjai az erdélyi irodalomnak, mint Reményik Sándor, Szilágyi Domokos, Kányádi Sándor, Tamási Áron, Wass Albert, vagy a fiatalabb nemzedéket képviselő Kovács András Ferenc, s a sokak számára csak politikusként ismert Markó Béla és Szőcs Géza költők.

Valljuk be őszintén, hogy igen hiányos ismeretekkel rendelkezünk ezekről a nagyszerű egyéniségekről. Tamási Áronról többnyire csak az Ábel-trilógia, Reményik Sándorról a Templom és iskola című vers jut az eszünkbe, s nem tudjuk, hogy ők ennél jóval többet tettek le az irodalom asztalára.

erdelyi irodalom02Sokak számára ismeretlen az egykori Ceaușescu-diktatúra világa is, az akkori magyarság tudatos eltiprása, bár a Kárpátalján élők számtalan közös vonást fedezhetnek fel külhoni sorstársaikkal.

Kátai István, aki egyben a Kultúrpart Erdély honlap megalapítója s ügyvezetője, első alkalommal tartózkodott Kárpátalján. Három nap alatt öt iskolába látogatott el. Hétfő délelőtt a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola, délután pedig a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum diákjai ismerkedhettek a magyar irodalom erdélyi fejezetével. Kedden a Péterfalvi Református Líceum, majd a Karácsfalvi Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum fogadta az előadót. A szerdai napon pedig a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola olvasóterme telt meg diákokkal és tanárokkal.

Az előadások minden alkalommal felkeltették a jelenlévők figyelmét, néha mosolyt, néha döbbenetet csalt az arcokra. Ennek bizonyítéka, hogy az alkalmak után többen személyesen is érdeklődtek a téma felől.

Az előadásnak köszönhetően gazdagabbak lehettünk az erdélyi magyar irodalom kincseivel, közelebb kerülhettünk hozzá, hiszen ahogy Pomogáts Béla irodalomtörténész mondta: „Az irodalomban nincs Trianon."
A rendhagyó irodalomóra-sorozat a Pro Cultura Subcarpathica szervezésében valósult meg.

Kárpátalja.ma
2013. Március 1

Idemigráltak I.rész

 2011.12.13. 13:18

 

"Budapesten  mindenki bedőlt a pénz csapdájának. Legalább egyszer."
Unatkozott, "kattintgatott" és az igazgatói széket Jobbágytelkére cserélte.

 

 

 

Annak ellenére, hogy a magyar – román kapcsolatok terén politikai szempontból még mindig sok a megoldatlan, elhallgatott probléma mára több mint 9800 magyar tőkerészesedésű vegyes vállalat működik Romániában.

A számok azt mutatják, hogy mindkét irányból igen nagy az érdeklődés a gazdasági kapcsolatok fejlesztése iránt. A magánszférában az erdélyi magyarság bizonyos lépéselőnyhöz jutott, hiszen nagy része ismeri a magyarországi helyzetet és modelleket, sokakat rokoni, baráti kapcsolatok kötnek Magyarországhoz, amelyeket sikerrel kamatoztatnak az üzleti életben.

Ennek köszönhetően a vállalkozásokra, kezdeményezésekre fogékony réteg körükben lényegesen korábban jelent meg, és hatékonyabban kezdett működni, mint a román lakosság körében. Az említett okokból a romániai magyarság számára létfontosságú a magánvállalkozásokban való részvétel. Ez az a terület, ahol a legkevesebb intézményes akadályba ütközik a magyar vállalkozó, ahol - mind a szolgáltatásban, mind a termelésben - igen könnyen találhatók jól jövedelmező, jelenleg is ellátatlan területek de ezen területek felfedezéséhez, szükséges tanulmányozni a Romániáról és Magyarországról elérhető információkat hiszen a földrajzi közelség nem jelenti a kultúrák és a szokások azonosságát.

 Románia első egyesítése 1600-1601 fordulóján a románok (vlahok) vajdája, Vitéz Mihály (Mihai Viteazu) elfoglalta Erdélyt, és mindhárom fejedelemséget, Moldvát, Havasalföldet és Erdélyt is uralma alatt egyesítette. Ez azonban mindössze pár hónapos uralkodást jelentett, de ez elegendő volt ahhoz, hogy az utókór az erdélyi városok többségében kevésbé jól sikerült Vitéz Mihály szobrokat helyezzen el, ezzel hódolva a Nagy Vezér emlékének.

Az újraegyesítés 1918. december elsején következett be, és ez a nap lett a románság legnagyobb nemzeti ünnepe, a román-magyar viszony legneuralgikusabb eseménye.

Romániában a hivatalos nyelv a román, mely nyelv kialakulását a román kontinuitás elméletét valló nyelvészek szerint i.e. 229-re teszik, de az első fennmaradt román szöveg, egy kereskedő tollából fogant levél, ami 1852-ben íródott cirill betűkkel Brassó polgármesteréhez.

Romániában a beszélt idegen nyelvek közül a legelterjedtebb a francia, mivel a diktatúra éveiben szoros kulturális és gazdasági kapcsolatot ápolt a két ország, ezért az iskolában fő idegen nyelvként oktatták a francia nyelvet. Ma már a legfontosabb idegen nyelv az angol, a németet kevesen beszélik.

A román emberek büszkék rugalmasságukra, nyelvtudásukra, lendületességükre, bíznak magukban és az ország ütemes fejlődésében.

A 22 millió lakos nagy része szegény és életfeltételei messze elmaradnak a Nyugat Európában szokásostól. Az üzletekben ugyanazok a termékek megtalálhatók, mint Európában bárhol, de sokan az alapélelmiszereket is alig tudják megvenni maguknak.

Hatalmas méreteket ölt a fiatalkorú bűnözés, a korrupció és a feketegazdaságban való tevékenykedés.

A románok közt nagyon nagy az összetartás egymást nagyon segítik. Szeretnek kiadósakat enni, mulatni. Kedvenc italuk a tuika (gyenge gyümölcspálinka), szeretik a jó bort és a szép nőket.

A nőkről általában rossz a férfiak véleménye, nem kezelik egyenlő partnerként, elvárják, hogy a nyolc órás munka után háztartást vezessenek, és gyereket neveljenek. A férfiakkal szembeni elvárás a szocializmus bukása utáni időszakban változott, de ezt nagyrészük figyelmen kívül hagyja, talán ennek tulajdonítható a válások magas száma.

Jelentős szerepe van a családokban az autónak, a háznak, a mobiltelefonnak.

Romániában is megtalálhatók a nagy divatcégek üzletei, de az öltözködésben inkább az olcsóbb ruhaneműket részesítik előnybe. Szeretik a feltűnést keltő bőr és műszálas holmikat, amit általában feketén a piacokról szereznek be.

Románia egyes részein jelentős magyar etnikum él. A magyarok és románok közti viszony nem kielégítő, olykor feszült.

Számottevő még a roma kissebség. Egyes felmérések szerint egymillióra becsülik a populációt. A cigányság helyzete Romániában riasztó, életszínvonal tekintetében hatalmas a különbség a romák és a többségi lakósok közt.

E két számottevő etnikumon kívül Románia területén még élnek szászok, görögök, makedónok.

A múltbéli iparfejlesztés eredményeként a környezet súlyosan károsodott, és sajnos ma is fellelhető néhány üzem mely veszélyt jelent a környezetre.

Romániában a hatalom és a tekintély fontos tényező a mindennapi életben. Az együttdolgozó emberek általában beosztásuk alapján értékelik egymást, legtöbbször figyelmen kívül hagyva a szakmai és emberi tulajdonságokat.

A munkavállalók általában félnek az igazgatótól, akit egyébként ritkán látnak, de a szelleme számukra mindig jelen van.

Az alkalmazottak versengnek az igazgató kegyeiért, ezért cselekedeteiket, döntéseiket igyekeznek úgy alakítani, hogy az az igazgatónak tetsző legyen.

Egy román cégvezető, vendégeivel általában kedves és szívélyes, alkalmazottaival viszont hűvös és kimért. Jellemzően román szokás, hogy az egyszerű alkalmazott köszönését a „főnök” nem fogadja.

Egy román cégnél nagyon fontosak a rangok, titulusok. Mivel a korrupció és a feketegazdaság nagymértékben uralja a román piacot, ezért a politikai kapcsolatoknak nagy jelentősége van.

Az alkalmazottak általában rettegnek az újtól, a változástól. A szabályokat, rendelkezéseket eltérően értelmezik, éppen mikor mi előnyösebb. A határidőket igyekeznek minél későbbi időpontra tenni, mert félnek attól, hogy a munka nem készül el, és a mindenható főnök elbocsátja.

A román munkavállalók nagy általánosságban nem törekednek a tökéletes munkára, legtöbbször csak a fennálló problémát igyekeznek elhárítani, általában utolsó pillanatban végzik el a rájuk bízott munkát.

A románok magukat nagyra becsülik, erényeiket gyakran hangoztatják, bizalmatlanul kezelik az idegent, a magyarokkal szemben ez a bizalmatlanság erősebb. Hajlamosak a tények ismeretének hiányában döntéseket hozni és ítélkezni.

A Magyarok a kilencedik század második felében telepedtek le a kárpát medencében. Államalapítójuk Szent István 1000- ben királlyá koronáztatta magát. István uralkodása alatt, a hatalom alapja a földbirtok volt, ekkor alakul ki a királyi vármegye szervezete, a királyi udvarból, mint központból irányított közigazgatás hierarchiája.

Elindul a papképzés, ekkor honosodik meg a szerzetesség, bencés apátságok alakulnak. Az egyház gazdasági hátterét István, hatalmas birtokállományokkal és a lakosságra rótt egyházi tizedszolgáltatási kötelezettség elrendelésével teremtette meg.

A magyarok első királya az új rendet és szervezetet törvényekkel is igyekezett megerősíteni.

Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar.

A nyelvtudomány nyelvünk történetét különböző szakaszokra osztotta.

Az ősmagyar korra mely az ugor nyelvközösség felbomlásától a honfoglalásig tartott. Ebből a korból nincsenek írásos emlékek, csupán a rokon nyelvek történetéből lehet következtetni a nyelv akkori állapotára.

 Az ómagyar korra, ami a honfoglalástól a mohácsi csatáig (1526) tartott, ahonnan az első latin betűs írásos emlékeink származnak.

A középmagyar korra, ami a mohácsi csatavesztéstől (1526) a felvilágosodás koráig (1772) tartott. Ebben a korban kialakul a magyar nyelvű irodalom, ekkor születik meg az Új Testamentum fordítása (1541) és az első teljes Biblia fordítása (1590). Ebben a korszakban alakul ki a magázó forma.

Az utolsó korszak az újmagyar kor mely 1772-től kezdőn napjainkig tart, hisz szókincsünk napjainkban is állandóan változik, egyre több idegen és tükörszó kerül nyelvünkbe.

A magyarok idegennyelvtudása, a felmérések (Eurosat) szerint a legrosszabb az unióban. A lakóság 75% egyáltalán nem beszél idegen nyelvet. A nyelvészek ezt a jelenséget Magyarország nyelvi elszigeteltségével magyarázzák.

Beszélt idegen nyelvek: angol, német, az orosz nyelvet ma már nagyon kevesen beszélik.

A magyar emberek büszkék a történelmükre, a magyar tudósok felfedezéseire, a sportolók teljesítményére és az egykori aranycsapatra.

Szeretik a jó borokat, a zenét és a tv-ben futó show-kat, sorozatokat.

Öltözködésük általában ízléses, vendégszeretetük messze földön híres, a vendég kívánságát leseik és finomabbnál finomabb ételekkel traktálják őket.

A köszönési formák tiszteletet, jó kívánságokat fejeznek ki. A városokban egyre elterjedtebb a tegezés, ami a nyugati munkastílus elterjedésének köszönhető, faluhelyen inkább a magázódás érvényesül, ahol általában mindenki ismer mindenkit és mindenki köszön mindenkinek, az „újonnan jött idegent” kitárgyalják.

A pénzhajhászás a kapitalizmus az elidegenedéshez vezetett, ezért manapság baráti, avagy szűkebb családi körök találkoznak, ellenben a lakodalmakon még ma is, részt vesznek a távolabbi rokonok, ismerősök is. Vidéken az ifjú pár jó néven veszi, ha értelmetlen ajándékok helyett pénzzel, ajándékozzák meg őket.

A házasság imázsa egyre romlik, a születési szám nagyon alacsony, a bevándorlók száma növekszik.

A nők megítélése pozitív, az anyát a nemzet és a család összetartójának tekintik.

A magyarok borivó nemzetnek tartják magukat, nemzeti italuk mégis a pálinka, de napjainkban a sört fogyasztják a legtöbben.

A magyar emberek szeretik a jó autókat, az utazást, a külföldi nyaralást.

Az etnikai kisebbségek közül a cigányság rossz helyzetben van.

Napjainkban, regénybe illő romagyilkosságok történnek, és egyre gyakoribbak az antiszemita, rasszista megnyilvánulások.

 

Romániában a hatalom és a tekintély fontos tényező a mindennapi életben. Az együttdolgozó emberek általában beosztásuk alapján értékelik egymást, legtöbbször figyelmen kívül hagyva a szakmai és emberi tulajdonságokat.

A munkavállalók általában félnek az igazgatótól, akit egyébként ritkán látnak, de a szelleme számukra mindig jelen van.

Az alkalmazottak versengnek az igazgató kegyeiért, ezért cselekedeteiket, döntéseiket igyekeznek úgy alakítani, hogy az az igazgatónak tetsző legyen.

Egy román cégvezető, vendégeivel általában kedves és szívélyes, alkalmazottaival viszont hűvös és kimért. Jellemzően román szokás, hogy az egyszerű alkalmazott köszönését a „főnök” nem fogadja.

Egy román cégnél nagyon fontosak a rangok, titulusok. Mivel a korrupció és a feketegazdaság nagymértékben uralja a román piacot, ezért a kapcsolatok uralkodnak a feladatok felett.

Az alkalmazottak általában rettegnek az újtól, a változástól. A szabályokat, rendelkezéseket eltérően értelmezik éppen mikor mi előnyösebb. A határidőket, igyekeznek minél későbbi időpontra tenni, mert félnek attól, hogy a munka nem készül el, és a mindenható főnök elbocsátja.

A román munkavállalók nagy általánosságban nem törekednek a tökéletes munkára, legtöbbször csak a fennálló problémát igyekeznek elhárítani, általában utolsó pillanatban végzik el a rájuk bízott munkát.

A románok magukat nagyra becsülik erényeiket, gyakran hangoztatják, bizalmatlanul kezelik az idegent, a magyarokkal szemben ez a bizalmatlanság erősebb. Hajlamosak a tények ismeretének hiányában döntéseket hozni és ítélkezni.

 

A magyar munkavállalók általában a könnyebb megoldásokat választják, kiskapukat keresnek, ügyeskednek. Munkájukkal nem azonosulnak egyetlen motiváció a pénz, nehezen vagy sehogy sem vállalnak felelősséget munkájukért, a hibákért másokat okolnak, és konfliktuskerülők.

Hiányzik az egész munkafolyamatot átlátó, komplex szemlélet, és nem jó csapatjátékosok. Hajlamosak az állandó panaszkodásra, és rugalmatlanok. A magyar dolgozóra nem jellemző a hosszú távú gondolkodás, lojalitásuk a céghez jövedelemfüggő.

A magyar vezetők passzívak, nem szeretik az egyenes beszédet és kommunikációs problémákkal küszködnek.

A megbeszélések, értekezések után gyakori a folyosói négyszemközti egyeztetés, a szakmai viták után az esti sörözés. Egy munkafolyamatban általában a határidő közeledtével húznak bele.

A főnökök szeretik azt gondolni magukról, hogy ők már felzárkóztak a nemzetközi elvárásokhoz. Az egzisztenciális különbségek nagyon nagyok a főnökök és beosztottaik között.

A parkolókban külön hely van fenntartva az igazgatóknak és menedzsereknek.

Az igazgatók irodájában általában csak a titkárnő irodáján keresztül lehet bejutni.

A magyarok általában kerülik a bizonytalan helyzeteket, szorongnak a váratlan eseményektől, frusztrálttá vállnak, ha nagyfokú változásokkal találják szembe magukat. Nagy valószínűséggel a magyarok messze híres pesszimizmusa a hírhedt alkoholizmusa a magas öngyilkosságok száma, magyarázat lehet a bizonytalanság kerülési hajlamra.

A magyarok embertársaikat inkább rossznak ítélik, meg mint jónak, bizalmatlanok és azt keresik, hogy egy ügy mögött kinek mi az érdeke, hátsó szándéka.

Véleményem szerint a két ország szervezeti kultúrájában a különbségek mellett több hasonló elemet találunk, amit az elmúlt negyven év, hasonló szociológiai, politikai és gazdasági mechanizmusával hozható összefüggésbe.

Jelenleg Magyarország és Románia stratégiai partnerek az Európai Unióban, s kultúráink inkább összekötnek, semmint szétválasztanak bennünket, s erre legjobb bizonyíték a sok-sok, együttműködésben kiaknázható párhuzamosság. 


Felhasznált irodalom

     1. Falkné dr. Bánó Klára, Kultúraközi kommunikáció, Püski Kiadó 2001

2.     Halasi Judit, Interkulturális kommunikáció, Scolar, 2004

3.     Rónai Andrá, Térképezett történelem, Püski Kiadó 1993

4.     Beke György, Atlantisz Harangoz, Szenci Molnár Társaság, 1993

5.     ISS –IBM A magyar munkaerő globális környezetben, Kutatás 2009

6.     Bariska István Mihály, Közép-Európa hosszú árnyéka www.ises.h (2007)

7.     Miszlivetz Ferenc, Mi lett veled Magyarország www.ises.hu (2007)

8.     Hofstede Geert, Managementul structurilor multiculturale, Editura

Economică, Bucureşti 1996

9. Helena, Cornelius, Shoshana, Ştiinţa rezolvării conflictelor, Editura

    Ştiinţifică şi Tehnică, Bucureşti 1996

   10.  Lehet-, nem lehet (Kisebbségi létértelmezések), Mentor 1995

 MÜTF.  2009

 

 

 

Pilinszky

 2011.05.18. 21:51

"Nem gondoltak a rózsakertre,
és elkövették, amit nem szabad.

     

Ezentúl üldözöttek lesznek
és magányosak, mint egy lepkegyűjtő.
Üveg alá kerűlnek valahányan.

        

Üveg alatt, tűhegyre szúrva
ragyog, ragyog a lepketábor.
Önök ragyognak, uraim.

        

Félek. Kérem a köpenyem."

    

Köztünk élő lélekgyilkosok

 2011.01.15. 16:14

A bíróság előcsarnokában komoly arckifejezéssel lépett oda hozzám a vallomástételre beidézett elvtársnő és minden átmenet nélkül beszélni kezdett hozzám:

"Milyen kellemetlen hogy itt kell találkoznunk ilyen helyzetbe hogy én most magáról kell nyilatkozzak de meg kell tennem mert maga akkor ott elragadtatta magát ha akkor ott a gyűlésen nem szólal fel még ma is ott lehetne a helyén annak ellenére hogy már nagyon sokan nincsenek ott talán épp amiatt hogy magával egyetértettek tudja vannak idők mikor nem kell hősködni nem érdemes az igazságot keresni eszébe kellett volna jusson hogy magának családja van hogy milyen nehéz manapság munkát találni szegénykém de csak lesz valahogy. Van már munkája? Hallottam volt a Minisztériumban? Kinél is? Nekem a főosztályon dolgozik a rokonom…"

Üres tekintettel hallgattam a kirúzsozott, agyonpúderezett elvtársnőt, kinek beszéd közben a szájából néha elővillant rúzsfoltos műfogsora, és közben azon morfondíroztam, hogy ezek a megfáradt, rosszindulatú, semmittevő, haszonleső, mindennapjainkat megkeserítő, nyakunkon hagyott elvtársak és elvtársnők mikor fognak már végleg eltűnni az életünkből.
Mikor már épp készültem otthagyni az elvtársnőt, arra lettem figyelmes, hogy a ráncos száját beborító vörös rúzsánál is vörösebben villogó betűk jelentek meg a homlokán.

A betűk szavakká, a szavak mondatokká álltak össze és az elvtársnő homlokdeszkáján jól olvashatóan egy idézet vált láthatóvá:
A kommunizmus megbukott, mindenféle értelemben. De a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki nem olyan konok és veszedelmes, mint a bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az Eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt.”

Hatvan éve, hogy a nagyapám családját, a kommunisták kisemmizték, megbélyegezték, földönfutóvá tették.
A bűnük az volt, hogy nem voltak hajlandók lemondani verejtékes munkával megszerzett vagyonukról a haszonlesők javára.

Az apámék deportálása óta hatvan év, a kommunizmus bukása óta két évtized telt el. Döbbenetes azt tapasztalni, hogy a bukott eszme haszonlesői még mindig köztünk járnak, ítélkeznek, egymást erősítik a hazugságban és a mai napig, ártatlan emberek életét teszik tönkre. Gátlástalanul hazudnak, lopnak, csalnak, legtöbbször büntetlenül. Politikai és anyagi túlélésük érdekében az erények és értékek teljes relativizálásában érdekeltek.
Csak reménykedhetek, hogy a gyerekeim életéből már eltűnnek ezek a haszonleső lélekgyilkosok.
 

Ma felhívott az ügyvédem és egy kérdést tett fel nekem:
- Művész úr, már a tárgyalás után meg akartam kérdezni magától, hogy én vagyok hülye vagy maga is látta az elvtársnő homlokán azt a vöröslő Márai idézetet...

Adalék

Édesapám testvére Kátai Károly így emlékszik vissza a kommunisták gaztetteire:
„Július elején hivatalosan is megalakult a kollektív gazdaság, szervezték, hogy az emberek társuljanak...
Ám az emberek nem akartak beállni, botokkal, munkaeszközökkel a néptanács elé vonultak, és elégették a belépési nyilatkozataikat. A lázongáskor a román hadsereg, a milicisták és a Szekuritáté bekerítette a települést, két embert le is lőttek*...
Teherautókba tuszkoltak, azokon Brassóig szállítottak, majd marhavagonokba helyeztek, ahogyan az a holokauszt idején is történt. Alig álltunk meg párszor, minket, a gyerekeket küldtek el ivóvízért az állomásokon. Végül megérkeztünk Casimceába, egy Tulcea megyei községbe. Az én családom nyolc hónapig élt ott, a többiek viszont hat év múlva költözhettek Szentgyörgyre. Mi azért voltunk „szerencsések”, mert néhány évvel korábban, 1947-ben édesapám befogadott egy csángó családot, sőt, később anyagot adott nekik, hogy házat építhessenek. A családfőből párttitkár lett, amíg mi Casimceán éltünk, és az ő közbenjárására engedtek haza bennünket...
Egy évvel később, 1952-ben felraktak szekérre, bevittek Szentgyörgyre, és letettek az utca szélére – ez volt a „népakarat”, ahogy mondták. Földönfutók lettünk, hiszen lakást nem adtak, édesapám egyik barátja fogadta be a családunkat az előszobájába, lassan álltunk lábra.“( Székely Hírmondó 2010)

*1950. szeptember 22-én Gidófalván két fiatalembert, Zsigmond Andrást és Jancsó Vlmost kivégeztek, hat családot kulákság vádjával Dobrudzsába száműztek, miután a faluban  lázadás tört ki az erőszakos kollektivizálás ellen.


Rakott karfiol

 2010.10.13. 17:14

Hogy mi sarkallja arra az emberfiát, hogy a rakott karfiolról írjon? A válasz egyszerű.Annyi helyen, annyi féle rakott karfiolnak nevezett valamit ettem, hogy kikívánkozik belőlem az, hogy mit gondolok én, erről a krétai eredetű káposztafélének a rétegléséről (réteg elléséről), mert a rakott brassica cretica convar botrytist csak látszatra egyszerű, elkészíteni.

A rakott karfiol elkészítéséhez elengedhetetlen a jókedv.

Téved, aki azt gondolja, hogy e csodálatos étek egy hétköznapi étel, lehet az is, ha hétköznap készítjük el, de én a hétvégét ajánlom.  Hétközben, a nem kellő odafigyeléssel elkészített rakott karfiol a menzák hangulatát, óvodáskori emlékeinket hozhatja elő, ahol e csodálatos zöldséget, löncs konzervhússal összekevert felismerhetetlen állagú trutyiként tálalták fel, hogy egy életre megutáljuk ezt az ízletes káposztafélét.

Kétes ízhatást érhet el az is, aki a - „Hogyan főzzünk gyorsan és egyszerűen”- címet viselő szakácskönyvből próbálja összekotyvasztani e zamatos zöldségfélét.Aki így cselekszik az annyit fog tudni e nagyszerű ételkölteményről, mint a Bűn és bűnhődésről, ha azt a 100 híres regény címet viselő könyvből olvassa el.

Az is hibát követ el, aki azt hiszi, hogy a rakott karfiol elkészítéséhez nem kell más, mint: víz, vaj, karfiol, prézli, rizs, hagyma, só, bors, paprika és egy kis darált hús. Ha csak ezekkel az alapanyagokkal rakjuk tele cseréptálunkat, kicsivel lesz jobb a végeredmény, mint egy harmadosztályú kifőzdében. Ha már saját konyhánkban készítjük el rakott karfiolunkat, az ne hasonlítson egy kifőzdében immel-ámmal összerakott darált hússal összekevert karfiolra. Én például a húst nem darálom és bele sem teszem, hanem a karfiol mellé tálalom, flekken formájában, így azok a vendégeim is ehetnek a karfiolomból, akik nem fogyasztanak húst. Két legyet ütök egy csapásra.

Szóval a rakott karfiol elkészítése úgy kezdődik, hogy elmegyünk a piacra és vásárolunk néhány fej karfiolt. Az se mindegy, hogy mit teszünk a kosarunkba.

„A karfiol akkor kiváló minőségű, ha teljesen fehér, a rózsarészek tökéletesen illeszkednek. Szabályos áruvá készítés esetén 2 körlevelet kell meghagyni úgy, hogy a rózsa kerületénél levágjuk a leveleket. Az alsó levélkör alatt közvetlenül kell levágni a torzsát. Ha ennél nagyobb vagy több levél van meghagyva, nagyobb a torzsa, az áru még II. osztályúnak sem tekinthető, függetlenül a rózsa állapotától. A pultokon nagyon sok ilyen rosszul kikészített árut lehet látni, az ilyet nem szabad megvenni.”

Tehát kiválasztjuk foltmentes, vízmentes (a leszedett terményt szokták alaposan meglocsolni, hogy az áru minél nehezebb legyen, hiszen súlyra fizetünk, felszedés előtt illene a növényeket alaposan beöntözni, de a termelők ezt a plusz költséget általában nem vállalják), sármentes (sárosan betakarított termésről a sár nem távolítható el, ez lemoshatatlan földszennyezést jelent, és számos tárolási betegségnek kiváltó oka) karfiolunkat, ügyelve, hogy a rózsák ne sérüljenek belehelyezzük a kosarunkba. Nem szatyorba, nylon zacskóba, hogy bepálljon, míg hazaérünk (kosárba helyezéskor csak a levélcsonkokat szabad megfogni, a rózsákat nem).

Feltételezhető, hogy alapfűszerek fellelhetők otthon a konyhánkban, és ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még szerecsendió is maradt a téli hurkatöltés után akkor a zöldségestől egyenesen a kocsmába mehetünk.

Na nem lerészegedni, főleg ha autóval vagyunk, mert 0 a tolerancia és a karfiol is tönkre megy és ezzel együtt nincs kizárva, hogy az asszony kizár.

Szóval, ha az alap fűszereken kívül, otthon van maradék rizs (én apró szemű fehéret használok), hagyma, prézli, vaj akkor nem maradt hátra más, mint a kocsmában vásároljunk egy deci konyakot vagy egy deci whiskyt, amit a belső zsebünkben lapuló fém üvegecskébe töltetünk. (Ha van otthon bármelyik akkor a kocsma is kimaradhat, hogy örüljön az asszony.)Ezután betérünk egy borkereskedésbe, mert a karfiol szereti a bort.

„Az osztódáshoz nagy mennyiségű bór szükséges. Bórhiány esetén a rózsák differenciálódása akadályozott, sok apró, kifejletlen rózsarész keletkezik, a rózsák szélei megbarnulnak… a karfiol kiemelt bórellátásáról ezért gondoskodni kell.”

Összefoglalva: a rakott karfiol elkészítését érdemes alaposan átgondolni, mert ha a vásárlás után otthon derül ki, hogy néhány dolog hiányzik, oda a délelőtt és rakásunk csak egy rakást fog érni.

Én hazaértem. Kosaramból szűz rózsáimat finoman, úgy hogy alányúlok, kiemelem, leveleit gyöngéden lehámozom, majd finoman a szűzi szirmokat letördelem.

Egy nem túl magas széles fazékba vizet forralok. Mikor a víz felforrt, rózsáimat a vízbe helyezem és a tüzet a víz alatt kioltom. A vízbe rózsáim mellé egy félbe vágott hagymát és egy fej félbevágott fokhagymát teszek, szerecsendiót, sót és egész borsot ezután lefödöm.Míg a fazékban a fedő alatt izzadnak rózsáim, egy lábosba vajat olvasztok és a vajban apróra vágott hagymát párolok, majd hozzá adom a rizst, iszom egy kortyot a konyakból, a maradékot ráöntöm a rizsre sót szórok bele és  jól elkeverem. Mikor a rizs megitta a konyakot, felöntöm annyi borral, hogy ellepje (chardonnay az igazi.) Míg a rizs fő, óvatosan a félpuhára párolódott karfiolokat egyenként, vigyázva, hogy a rózsák egybe maradjanak, egy tálcára helyezem.

Mikor a rizs félkész, eloltom a lábos alatt a tüzet, és még fedő alatt tartom egy pohár bornyi időre. Míg a bort iszogatom, előveszek egy cseréptálat, az alját kivajazom és jöhet a fő attrakció.

A karfiolrózsákkal kirakom a tál alját, sót, frissen darált borsot szórok rá és egy kis prézlit, majd az egészet lazán, épp, hogy a réseket kitöltse, hozzáadom a rizst, majd e gyönyörű ágyat beborítom tejföllel, megszórom pirospaprikával, egy kis szárított darált medvegombával és megiszom egy pohár bort.Hogy ezt a műveletet hányszor végezzük el, bor, ember és tálfüggő.Mikor a rendek elkészültek, e gyönyörű költeményt az előre hevített sütőbe teszem harminc percre.Tálalásnál egy kis parmezánt szórok a tetejére. Jó étvágyat.

Ui. Rögtön itt ajánlom Novák Eszter lecsóját http://www.kulturpart.hu/uzenet_a_foldrol/4998/angyal_vagy_ordog_avagy_a_nagy_lecsoparadoxon

 

A SZÍNÉSZNŐ ÉS A KÖZÉLET

 2010.09.10. 21:30

 


 

2010. szeptember 8-án, szerdán este 7 órától a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kistermében kerül sor az ERDŐS IRMA ÖSZTÖNDÍJ ÉS EMLÉKGYŰRŰ díjátadó ünnepségére.




Gáspárik Attila így ír a díjról blogjában:

Próbáltam megkeresni a díj leírását, szabályzatát, kurátorait... A színház honlapja alapján tart a nyári szünet. Információ egy szál se. Jó is az. Közben meg a Zújság beszámol, hogy húj de rutyutyu Erdős Irma díj. Hát igen emlékszünk rá, ő volt Hajdú Győző első felesége. Korántsem dicsőséges cselekedeteit a diktatúrából, az 1956-os állásfoglalását a díj nem feledteti. Ki nem beszélt múltunk, meg nem tárgyalt emlékeink sokak számára olyan tüske ami folyamatos gyulladást okoz. Nincs az a pénz, az a gyűrű, az a glancos díszműsor ami feledtetni tudja...

Az erdélyi színészkirály Lohinszky Lóránt ezt nyilatkozta Erdősről:

Másodéves volt Kolozsváron, amikor Kovács elhozta Vásárhelyre a Sirály Nyina szerepére. Együtt játszottuk Csehovot, és amikor a fõiskola után Marosvásárhelyre került, én lettem az osztályellenség, õ pedig a rendszer színésznõje. Nagyon jóban volt Kovács Györggyel, és ez adott egy „ki vagyok én”-t neki. Amikor az Ingyenélõkben játszott, a kulisszák mögött elment mellettem, és a térdemmel fenéken billentettem. „Kikérem magamnak!” kiabálta, és ez annyiba is maradt. Késõbb megint az én hülyeségem miatt – mert elõbb járt a szám, utána gondolkodtam – történt valami. Amikor 56-ban kitört a forradalom, a fõiskolán is futkostak jobbra-balra, jöttek a minisztériumból a rendelkezések, hogy a diákoknak fel kell emelni az ösztöndíjukat, a konyhán a koszt jobb legyen. Én meg nagy röhögve megyek be a titkárságra: na, mi van, be vagytok tojva, ti, kommunisták? Nem vettem észre, hogy Erdõs Irma ott állt, a kályhát támogatva. A történetet azért merem elmondani nyilvánosan, mert Kovács György szólt nekem, hogy Erdõs feljelentett. Marosvásárhelyen abban az idõben minden pártvezér magyar volt, engem kedveltek, mint színészt. Végül az ügynek nem lett következménye. Kovács György nagyon kiállt mellettem, és hálás kell legyek – így utólag is – a sorsnak, és ezeknek az embereknek, mert sokkal kisebb dolgokért kaptak egyesek öt-hat, vagy akár tíz évet.

A Marosvásárhelyi Székely Színház egykori ünnepelt színésznője: ERDŐS IRMA emlékére férje, a Svédországban élő dr. Bartha István mérnök, ÖSZTÖNDÍJAT alapított, mellyel pályájuk kezdetén lévő, sikereket felmutató ifjú színészeket kíván támogatni, az EMLÉKGYŰRŰT pedig a művésznő valamelyik kedves pályatársa vagy volt tanítványa, híve kapja. A díjjal járó Erdős Irma-plakettet Hunyadi László szobrászművész készítette.
A díjátadó ünnepség keretében a Tompa Miklós Társulat tagjai versműsort mutatnak be.
A rendezvényre szimbolikus árú, azaz 1 lejes jegyek érvényesek.

A nagy vitát kavart ügy középpontjában Erdős Irma színésznő és Hajdú Győzőné Erdős Irma feleség áll. Mennyire választható el a magánélet a közszerepléstől? Szakma és Erkölcs milyen mértékben tud kart karba öltve haladni. Számonkérhető-e a Tehetségen a Gondolat, és viszont? Politikai-ideológiai állásfoglalás-e egy fiatal pályakezdő részéről, ha elfogadja egy magánember támogatását? A kortársak számára nyilván nehezen szétválasztható a Színésznő és az Ember, de számonkérhető-e ez egy huszonéves tehetségen?

Ami azt illeti, a lehetséges díjazottak rátermettségéről eddig keveset lehetett hallani. Ahogy arról is, kik, mi alapján ítélik oda az ösztöndíjat. Ez legfeljebb szakmai vitára adhat majd okot.

A vélhetően még nagyobb port kavaró ügy az Emlékgyűrű átadásából, átvételéből pattanhat ki.

 

                                                      Szántó Péter - Kátai István

 

 

 

 

Fejlövéssel kivégeztek! (2)

 2010.09.04. 01:22


Nemsokára fiam születik. Liliomi magaslatból szemlélem az eseményeket.
Ezredesem nem bírja elviselni, hogy a halottak felett nincs hatalma. Mivel ebbe nem tud belenyugodni, keresi velem a kapcsolatot, kódolt üzeneteket, parancsokat küld felém.  Én meghallgatom, meg hallgatok.
Halottként megtanultam hallgatni. Már nem hősködöm, nem hőbörgök. Hallgatok és mosolygok, néha hangosan nevetek. Nevetni jó. Még akkor is, ha egy kicsit fáj.
Az élők azt mondják, a halottnak semmi se fáj! Ez nem igaz! Mikor nagyobb lépésre szánom el magam, na olyankor még nagyot sajdul a fejsebem.

Drága Ezredes Elvtárs! Ébresztő! Szabadság van, béke van!
Tudom nehezen megy, „a régi beidegződések”! A múlt rendszer rá telepedett rémképeivel az agyára, tudom túl sok ülepet kellett fényesre nyalni. Örülhet, fellélegzhet, vége a megpróbáltatásoknak! Nem kell többé fuldokolni. Az ülepnyalatók eltűntek, sajnos így a hála is elmarad, az ülepnyalók hatalma pedig megsemmisült.
 

Drága Ezredes Elvtárs, hiába nyökög, hiába dohog, hiába pöszög nem hat meg.
Vésse az agyába, azt írok, amit akarok, és ha úgy szottyan kedvem, kiállok a térre, és ott kürtölöm szerte a világnak, hogy: utálom az uniformizált világot, az ülepnyaló, félművelt, degenerált - harcteret terepasztalon se látott – kedélyesen aranyoskodó, bagoly arcú ezredeseket.
Ezredes Elvtárs, lejárt az - az idő mikor aktába írják, hogy miről álmodoztam, és mit telefonoztam (szeretlek J.A).
Minden egyes leírt szavamat vállalom Isten és ember előtt, még a kartotékot sem kell előkotorni mi jogomat sértené!
Ezredes Elvtárs! Lehetőség van a viszont válaszra, vége az egyirányú, zsákutcába futott zavaros beszélgetéseknek, vége a behódolásnak, bólogatásnak, vége annak, hogy letűnt korok ezredesei teremtsenek trendet ("Óh, én nem így képzeltem el a rendet").

Én még emlékszem arra az időre ezredes úr, mikor kertemben, hol a szabadság lakott, „égetett húst kért”. Én leküzdve undoromat, Önnek elszenesítettem, az Ön tiszteletére az aznap levágott zsenge bárányt, mert Ön kijelentette, hogy a hús így a legjobb. (utálom a pancserokat)
Emlékszem még arra is, hogy két pofára vedeltük a jó bort, egy másik világban, a kertemben, hol a béke és a szabadság honolt.
Akkor nem gondoltam, hogy az Ön mosolya, a gyilkos mosolya!

Kertemet elhagyva, hol a béke és a szabadság honolt, belépve az ön kertjébe, egy másik világba, nem gondoltam, hogy lélek fosztott, kitaszított és megalázott leszek.
Nem tudtam, hogy az ön kertje aljas taktikák és praktikák színhelye, ahol mindenki a túlélésre játszik.
Nem tudtam, hogy az ön kertjében, kínzások és kivégzések tanúja leszek, nem tudtam, hogy majd én is fejlövéssel kivégeztetek.

Ezek után mit vár Ezredes Elvtárs, hogy golyóval a fejemben, fogjam be a pofámat, mert az Ezredes Úr Elvtársi kedve úgy kívánja?
Nem fogom be! N-e-m- f - o- g- o- m- b -e!

Olvasás után, ezt a dalt ajánlom:

http://www.youtube.com/watch?v=pcrnhnZFqjs



 
Ezredesem aranyos mosollyal figyelmeztetett hogy életveszélyben vagyok és sokszor győzködött: „kitartás lesz ez jobb nem kell mindent mellre szívni én is sokat szívtam míg idáig jutottam míg ezredes lettem nem ment egyből ahogy te azt elképzeled mert nagy utat kellett bejárnom hogy idáig jussak voltam óvodás üvegvisszaváltó közértben kiszolgáló talpnyaló árokban kúszó önkritikát gyakorló voltam elvtárs voltam úr voltam kommunista voltam kapitalista gurítottam a négyszöget taszítottam a gömbölyűt a szerelem az elkerült mert nem engedtem a kísértésnek a fertőnek és lettem aki vagyok nem a saját hanem a mások akaratából de nem bánom mert ezredesnek lenni nagyszerű dolog.
Ja te nem is voltál katona és már nem is leszel ezredes pláne nem izé hogy mondjam neked mert a művészek bárgyú lelkek érzékenyek fellengzősek hiszékenyek ábrándozók ábrázolók és te sem vagy különb teátrális vagy és indulatos.
 Ja az adófizetők pénzét ne búsuld azzal neked dolgod nincs én felelek mindenért én megyek kivégzőosztag elé ha valami hibázik nem te művészkém hogy is mondjam izé érted hogy a dolgok tőlem függnek te mehetsz ahova akarsz ordíthatod bele a nagyvilágba hogy izé hogy mi fáj mert te csak egy színészkatona vagy egy katonaszínészecske aki azt sem tudja mi a jobb és mi a bal egy jött ment szerencsétlen aki elhagyta a hazáját és én befogadtalak kiemeltelek a sárból magam mellé vettelek lehetőséget adtam neked és a hozzád hasonló szánalmas hazaárulóknak és te azzal hálálod meg hogy követelőzöl. Színházat akarsz pedig ezerszer elmondtam hogy izé ez itt nem színház hanem egy katonai övezet ahol tilos fényképezni ahol szigorú írott és íratlan szabályok vannak amiket hosszú gyötrelmes éjszakákon írtam hogy rend és fegyelem legyen ezen az istenverte helyen. Sok évembe került még kijártam a kultúrák iskoláját ahol megtanultam azt hogy az ilyen művészkékkel amilyen te is vagy hogyan kell bánni ezért vésd az agyadba én vagyok itt az aki megmondja hogy mi van hogy mi lesz és miegymás hogy izé nem érdekel ki mit mond mert a tatákból elegem van már nagy fiú vagyok én vagyok az ezredes az én általam hozott törvények az érvényesek melyeket hű támogatómmal az alezredes asszonnyal alkottam.
Az alezredes asszony is művész volt valamikor pomponos lány a gimnáziumban majd tánciskolát nyitott de most már belátta hogy sem az alkata sem a tömege nem teszi alkalmassá arra hogy könnyed táncot lejtsen a rivaldafényben de még álmodik róla ezért ő  csak alezredes marad mert az álmok veszélyesek a rendszerre de Ő nagy segítségemre van abban hogy irtsuk a művészetet és büntessük az álmodozókat mindent megtesz annak érdekében hogy közös erővel bebizonyítsuk hogy ez a hely nem színház és elmondtam azt is ezerszer hogy te és a csapatod a kultúra katonái napszámosai vagytok és nekem ne panaszkodj hogy tankok és dübörgő harci gép bemutatókon kell kiénekeld a magas Cét mert nem érdekel.

Jegyezd meg én a többi ezredessel nagyon jó viszonyban vagyok és hiába panaszkodsz nekik mert annyi mintha nem is panaszkodnál sőt talán egy kicsit rosszabb és jól jegyezd meg addig táncolsz míg én fütyülök és mikor már nem fütyülök akkor is táncolsz mert neked bírnod kell ha nem akarsz meghalni édes fiam és jól jegyezd meg te nem mondhatsz meg senkinek semmit főleg azt nem kürtölheted világgá hogy bomlik a rend és hogy belülről rothad kifelé a rendszer mert ezt már mindenki tudja hogy kívülről csak a sajt penészedik aki meg nem az hűje te pedig szépen lenyugszol és tovább énekelsz és örömtáncot jársz a tankok között megpróbálsz jó pofát vágni a füstös kocsmákban a klubokban télben nyárban hóban fagyban a csapatoddal együtt és az ezredes barátaimnak mosolyogva utálatodat leküzdve énekeled a gyönyörű dalokat a nyugdíjas katonáknak és feleségeiknek hadirokkantaknak és özvegyeknek lelkesen szavald a szomorú költeményeket mert ők sokat szenvedtek és harcoltak ezért az országért habár fegyvert sosem fogtak de sokat háborúztak különböző rendszereket kiszolgáltak fogaikat összeszorították és tűrtek hogy életben maradhassanak és hatalmas nyugdíjat kaphassanak hogy most kitüntessenek téged azzal hogy szavalhass énekelhess táncolhass nekik még akkor is ha az orrod alá füstölnek és elégedetlenek és azt akarják hogy hajnalig kenternálj mert neked kuss van édes fiam te eladtad a lelked és közöd nincs hogy mire költjük az adófizetők pénzét, hangosan mondom hogy jó értsd színházra biztos nem”!

Ezredesem mély levegőt vett pálinkával kínált szivarra gyújtott füstjét élvezettel a pofámba fújta majd folytatta: „édes fiam kitüntettelek kitüntettettelek növeltem a fizetésedet tenyeremen hordtalak bemutattalak köreimnek élvezted a bizalmamat és a pálinkámat elfogadtattalak ami nem volt könnyű mert állandóan színházat akarsz és a barátaim előtt is a színházról beszélsz pedig ezerszer elmondtam hogy ez a mi köreinkben főbenjáró bűn de te képtelen vagy felfogni hogy mi csak szórakozni akarunk hogy művészetről hallani sem izé és neked az a dogod hogy ne művészkedj hanem arra törekedj ezerrel ami egyébként is a kötelességed hogy kövess el mindent annak érdekében hogy én és a bajtársaim jól szórakozzanak mert ha öröm van és vidámság köreinkben én hálás leszek nem mondom el senkinek hogy színházat akarsz csinálni egy súlyosan katonai övezetben amiért nagyon jól tudod hogy golyó általi halál jár amit eddig megúsztál mert tartottam érted a hátam de ennek mától vége. Hogyismondjam izé tudom te meg vagy győződve hogy egy hűje vagyok azt hiszed nem értek a művészethez pedig tévedsz már gyerekkorom óta verseket írok voltam amatőr színjátszó várvédő katona egy történelmi drámában de rájöttem hogy a hazát védeni sokkal fontosabb feladat hogy katonaként jobban meg tudom védeni hazámat az álmodozó színházcsinálóktól akik veled együtt a tévében sírnak, hogy nincs pénz a kultúrára közben rosszabbnál rosszabb előadásokat csinálnak amire azt mondják hogy modern de én ezeket meg se nézem mert nem akarom hogy elbaszott zsenik előadásai megfertőzzék az agyamat és elvegyék a figyelmemet a lényegről.
Édes fiam adok neked még utoljára egy jó tanácsot mert fiamként szeretlek szállj magadba és kérjél bocsánatot tőlem gaztetteidért és holnapra írj egy tanulmányt arról hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben lehetetlen színházat csinálni és nem is érdemes és ha jól viselkedsz még sokra viheted mellettem az biztos hogy ezredes nem lehetsz mert ahhoz egyszer katonának kell lenni és te alkalmatlan vagy rá de mellettem mindig meg lesz a helyed de mint mondottam csak akkor ha jól viselkedel és nem akarsz színházat és nem mondogatod részegen lepattant kocsmákban hogy színház az egész …

Édes fiam én tudom hogy van megbocsátás és én meg is bocsátok ha leírod ezerszer
Nem akarok színházat Nem akarok színházat Nem akarok színházat Nem akarok színházat nem akarok …"
 


 

Életérzés

 2010.07.20. 16:53