Ezredesem aranyos mosollyal figyelmeztetett hogy életveszélyben vagyok és sokszor győzködött: „kitartás lesz ez jobb nem kell mindent mellre szívni én is sokat szívtam míg idáig jutottam míg ezredes lettem nem ment egyből ahogy te azt elképzeled mert nagy utat kellett bejárnom hogy idáig jussak voltam óvodás üvegvisszaváltó közértben kiszolgáló talpnyaló árokban kúszó önkritikát gyakorló voltam elvtárs voltam úr voltam kommunista voltam kapitalista gurítottam a négyszöget taszítottam a gömbölyűt a szerelem az elkerült mert nem engedtem a kísértésnek a fertőnek és lettem aki vagyok nem a saját hanem a mások akaratából de nem bánom mert ezredesnek lenni nagyszerű dolog.
Ja te nem is voltál katona és már nem is leszel ezredes pláne nem izé hogy mondjam neked mert a művészek bárgyú lelkek érzékenyek fellengzősek hiszékenyek ábrándozók ábrázolók és te sem vagy különb teátrális vagy és indulatos.
 Ja az adófizetők pénzét ne búsuld azzal neked dolgod nincs én felelek mindenért én megyek kivégzőosztag elé ha valami hibázik nem te művészkém hogy is mondjam izé érted hogy a dolgok tőlem függnek te mehetsz ahova akarsz ordíthatod bele a nagyvilágba hogy izé hogy mi fáj mert te csak egy színészkatona vagy egy katonaszínészecske aki azt sem tudja mi a jobb és mi a bal egy jött ment szerencsétlen aki elhagyta a hazáját és én befogadtalak kiemeltelek a sárból magam mellé vettelek lehetőséget adtam neked és a hozzád hasonló szánalmas hazaárulóknak és te azzal hálálod meg hogy követelőzöl. Színházat akarsz pedig ezerszer elmondtam hogy izé ez itt nem színház hanem egy katonai övezet ahol tilos fényképezni ahol szigorú írott és íratlan szabályok vannak amiket hosszú gyötrelmes éjszakákon írtam hogy rend és fegyelem legyen ezen az istenverte helyen. Sok évembe került még kijártam a kultúrák iskoláját ahol megtanultam azt hogy az ilyen művészkékkel amilyen te is vagy hogyan kell bánni ezért vésd az agyadba én vagyok itt az aki megmondja hogy mi van hogy mi lesz és miegymás hogy izé nem érdekel ki mit mond mert a tatákból elegem van már nagy fiú vagyok én vagyok az ezredes az én általam hozott törvények az érvényesek melyeket hű támogatómmal az alezredes asszonnyal alkottam.
Az alezredes asszony is művész volt valamikor pomponos lány a gimnáziumban majd tánciskolát nyitott de most már belátta hogy sem az alkata sem a tömege nem teszi alkalmassá arra hogy könnyed táncot lejtsen a rivaldafényben de még álmodik róla ezért ő  csak alezredes marad mert az álmok veszélyesek a rendszerre de Ő nagy segítségemre van abban hogy irtsuk a művészetet és büntessük az álmodozókat mindent megtesz annak érdekében hogy közös erővel bebizonyítsuk hogy ez a hely nem színház és elmondtam azt is ezerszer hogy te és a csapatod a kultúra katonái napszámosai vagytok és nekem ne panaszkodj hogy tankok és dübörgő harci gép bemutatókon kell kiénekeld a magas Cét mert nem érdekel.

Jegyezd meg én a többi ezredessel nagyon jó viszonyban vagyok és hiába panaszkodsz nekik mert annyi mintha nem is panaszkodnál sőt talán egy kicsit rosszabb és jól jegyezd meg addig táncolsz míg én fütyülök és mikor már nem fütyülök akkor is táncolsz mert neked bírnod kell ha nem akarsz meghalni édes fiam és jól jegyezd meg te nem mondhatsz meg senkinek semmit főleg azt nem kürtölheted világgá hogy bomlik a rend és hogy belülről rothad kifelé a rendszer mert ezt már mindenki tudja hogy kívülről csak a sajt penészedik aki meg nem az hűje te pedig szépen lenyugszol és tovább énekelsz és örömtáncot jársz a tankok között megpróbálsz jó pofát vágni a füstös kocsmákban a klubokban télben nyárban hóban fagyban a csapatoddal együtt és az ezredes barátaimnak mosolyogva utálatodat leküzdve énekeled a gyönyörű dalokat a nyugdíjas katonáknak és feleségeiknek hadirokkantaknak és özvegyeknek lelkesen szavald a szomorú költeményeket mert ők sokat szenvedtek és harcoltak ezért az országért habár fegyvert sosem fogtak de sokat háborúztak különböző rendszereket kiszolgáltak fogaikat összeszorították és tűrtek hogy életben maradhassanak és hatalmas nyugdíjat kaphassanak hogy most kitüntessenek téged azzal hogy szavalhass énekelhess táncolhass nekik még akkor is ha az orrod alá füstölnek és elégedetlenek és azt akarják hogy hajnalig kenternálj mert neked kuss van édes fiam te eladtad a lelked és közöd nincs hogy mire költjük az adófizetők pénzét, hangosan mondom hogy jó értsd színházra biztos nem”!

Ezredesem mély levegőt vett pálinkával kínált szivarra gyújtott füstjét élvezettel a pofámba fújta majd folytatta: „édes fiam kitüntettelek kitüntettettelek növeltem a fizetésedet tenyeremen hordtalak bemutattalak köreimnek élvezted a bizalmamat és a pálinkámat elfogadtattalak ami nem volt könnyű mert állandóan színházat akarsz és a barátaim előtt is a színházról beszélsz pedig ezerszer elmondtam hogy ez a mi köreinkben főbenjáró bűn de te képtelen vagy felfogni hogy mi csak szórakozni akarunk hogy művészetről hallani sem izé és neked az a dogod hogy ne művészkedj hanem arra törekedj ezerrel ami egyébként is a kötelességed hogy kövess el mindent annak érdekében hogy én és a bajtársaim jól szórakozzanak mert ha öröm van és vidámság köreinkben én hálás leszek nem mondom el senkinek hogy színházat akarsz csinálni egy súlyosan katonai övezetben amiért nagyon jól tudod hogy golyó általi halál jár amit eddig megúsztál mert tartottam érted a hátam de ennek mától vége. Hogyismondjam izé tudom te meg vagy győződve hogy egy hűje vagyok azt hiszed nem értek a művészethez pedig tévedsz már gyerekkorom óta verseket írok voltam amatőr színjátszó várvédő katona egy történelmi drámában de rájöttem hogy a hazát védeni sokkal fontosabb feladat hogy katonaként jobban meg tudom védeni hazámat az álmodozó színházcsinálóktól akik veled együtt a tévében sírnak, hogy nincs pénz a kultúrára közben rosszabbnál rosszabb előadásokat csinálnak amire azt mondják hogy modern de én ezeket meg se nézem mert nem akarom hogy elbaszott zsenik előadásai megfertőzzék az agyamat és elvegyék a figyelmemet a lényegről.
Édes fiam adok neked még utoljára egy jó tanácsot mert fiamként szeretlek szállj magadba és kérjél bocsánatot tőlem gaztetteidért és holnapra írj egy tanulmányt arról hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben lehetetlen színházat csinálni és nem is érdemes és ha jól viselkedsz még sokra viheted mellettem az biztos hogy ezredes nem lehetsz mert ahhoz egyszer katonának kell lenni és te alkalmatlan vagy rá de mellettem mindig meg lesz a helyed de mint mondottam csak akkor ha jól viselkedel és nem akarsz színházat és nem mondogatod részegen lepattant kocsmákban hogy színház az egész …

Édes fiam én tudom hogy van megbocsátás és én meg is bocsátok ha leírod ezerszer
Nem akarok színházat Nem akarok színházat Nem akarok színházat Nem akarok színházat nem akarok …"