2010. szeptember 8-án, szerdán este 7 órától a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kistermében kerül sor az ERDŐS IRMA ÖSZTÖNDÍJ ÉS EMLÉKGYŰRŰ díjátadó ünnepségére.

Gáspárik Attila így ír a díjról blogjában:

Próbáltam megkeresni a díj leírását, szabályzatát, kurátorait... A színház honlapja alapján tart a nyári szünet. Információ egy szál se. Jó is az. Közben meg a Zújság beszámol, hogy húj de rutyutyu Erdős Irma díj. Hát igen emlékszünk rá, ő volt Hajdú Győző első felesége. Korántsem dicsőséges cselekedeteit a diktatúrából, az 1956-os állásfoglalását a díj nem feledteti. Ki nem beszélt múltunk, meg nem tárgyalt emlékeink sokak számára olyan tüske ami folyamatos gyulladást okoz. Nincs az a pénz, az a gyűrű, az a glancos díszműsor ami feledtetni tudja...

Az erdélyi színészkirály Lohinszky Lóránt ezt nyilatkozta Erdősről:

Másodéves volt Kolozsváron, amikor Kovács elhozta Vásárhelyre a Sirály Nyina szerepére. Együtt játszottuk Csehovot, és amikor a fõiskola után Marosvásárhelyre került, én lettem az osztályellenség, õ pedig a rendszer színésznõje. Nagyon jóban volt Kovács Györggyel, és ez adott egy „ki vagyok én”-t neki. Amikor az Ingyenélõkben játszott, a kulisszák mögött elment mellettem, és a térdemmel fenéken billentettem. „Kikérem magamnak!” kiabálta, és ez annyiba is maradt. Késõbb megint az én hülyeségem miatt – mert elõbb járt a szám, utána gondolkodtam – történt valami. Amikor 56-ban kitört a forradalom, a fõiskolán is futkostak jobbra-balra, jöttek a minisztériumból a rendelkezések, hogy a diákoknak fel kell emelni az ösztöndíjukat, a konyhán a koszt jobb legyen. Én meg nagy röhögve megyek be a titkárságra: na, mi van, be vagytok tojva, ti, kommunisták? Nem vettem észre, hogy Erdõs Irma ott állt, a kályhát támogatva. A történetet azért merem elmondani nyilvánosan, mert Kovács György szólt nekem, hogy Erdõs feljelentett. Marosvásárhelyen abban az idõben minden pártvezér magyar volt, engem kedveltek, mint színészt. Végül az ügynek nem lett következménye. Kovács György nagyon kiállt mellettem, és hálás kell legyek – így utólag is – a sorsnak, és ezeknek az embereknek, mert sokkal kisebb dolgokért kaptak egyesek öt-hat, vagy akár tíz évet.

A Marosvásárhelyi Székely Színház egykori ünnepelt színésznője: ERDŐS IRMA emlékére férje, a Svédországban élő dr. Bartha István mérnök, ÖSZTÖNDÍJAT alapított, mellyel pályájuk kezdetén lévő, sikereket felmutató ifjú színészeket kíván támogatni, az EMLÉKGYŰRŰT pedig a művésznő valamelyik kedves pályatársa vagy volt tanítványa, híve kapja. A díjjal járó Erdős Irma-plakettet Hunyadi László szobrászművész készítette.
A díjátadó ünnepség keretében a Tompa Miklós Társulat tagjai versműsort mutatnak be.
A rendezvényre szimbolikus árú, azaz 1 lejes jegyek érvényesek.

A nagy vitát kavart ügy középpontjában Erdős Irma színésznő és Hajdú Győzőné Erdős Irma feleség áll. Mennyire választható el a magánélet a közszerepléstől? Szakma és Erkölcs milyen mértékben tud kart karba öltve haladni. Számonkérhető-e a Tehetségen a Gondolat, és viszont? Politikai-ideológiai állásfoglalás-e egy fiatal pályakezdő részéről, ha elfogadja egy magánember támogatását? A kortársak számára nyilván nehezen szétválasztható a Színésznő és az Ember, de számonkérhető-e ez egy huszonéves tehetségen?

Ami azt illeti, a lehetséges díjazottak rátermettségéről eddig keveset lehetett hallani. Ahogy arról is, kik, mi alapján ítélik oda az ösztöndíjat. Ez legfeljebb szakmai vitára adhat majd okot.

A vélhetően még nagyobb port kavaró ügy az Emlékgyűrű átadásából, átvételéből pattanhat ki.

                                                      Szántó Péter - Kátai István